A harapás és egyéb agresszív megnyilvánulások előfordulhatnak bármelyik családban. Az alábbi levelet a minap kaptam: "Tanácsot szeretnék kérni Tőled. Kata (13 hónapos) az elmúlt napokban elkezdett harapni. Ha valami miatt dühös

(nem kap meg valamit, nem tud megcsinálni valamit, vagy pl. Liza - az unokatestvére - el akar tőle venni valamit) akkor úgy vezeti le a dühét, hogy harap. De olyan erővel és haraggal, hogy szinte beleremeg. Mit tudok tenni, hogy erről leszoktassam? Hogy tudom ezt a dühöt másra átirányítani? Mit lehet ezzel kezdeni? Anyukám szerint ez csak egy korszak, elmúlik, de nem tetszik, hogy így viselkedik. Van valami tanácsod? Előre is köszönöm!"

A válaszom: 
Hát, ez az egyik legnehezebben megoldható viselkedési forma, vagy reakció. A harapással általában a figyelmet hívják fel magukra a gyerekek. Mindegy, hogy ez a figyelem milyen a másik oldalon: nevetnek rajta, bosszankodnak, idegesek, mérgesek, bármi jó a kicsinek. Ilyenkor a lényeg az inger, a hatás, az akcióra kiváltott reakció.


Első teendőd e téren, megfigyelni a következőket:


•    kinek szól - hiszen talán nem mindenki előtt, és nem is mindenkit harap meg
•    mikor szokta ezt csinálni, mihez köthető a harapás a leggyakrabban (egy helyzet, egy hely)
•    benned milyen érzéseket, indulatokat kelt


Ha ezeket végig gondolod, már közelebb is vagy a megoldáshoz, hiszen akkor megvan a kiváltó személy, helyzet, hely, vagy az hogy kinek szól maga a harapás. Próbáld egyrészt kívülről nézni a helyzetet, másrészt pedig megérteni őt.
Innen érdemes tovább lépni, amikor habitusotokból illetve összerakottságotoktól függően reagálhattok rá.

Íme, néhány lehetséges módszer:


•    Ha fájdalmat okoz, szólj rá határozottan és légy következetes ez ügyben (tehát egyszer se hagyd szó nélkül, egyszer se mosolyogj rajta és ezt másnak se engedd meg) - ez az első reakció fontos, hiszen a fájdalom azonnali reakciót vált ki mindenkiből, akkor is, ha ezt nem akarja kimutatni.
•    Magyarázd meg neki (bármilyen kicsi), hogy ez neked fájdalmas, szomorú vagy ezért, nem esik jól neked (akár ki is mehetsz a helységből - persze akkor, ha van még ott valaki és már nagyobbacska a gyermeked). Fontos! A magyarázat sohasem legyen túl hosszú, hiszen te sem szereted, ha „papolnak” neked. Ráadásul a kisebb gyermekek még nem is értik meg a magyarázatot.
•    Ha már érthetően tud kommunikálni, beszéld meg vele azt, hogy miért teszi ezt, kérdezd meg mi bántja őt - ezt lehetőleg azonnal! Estére már elfelejti, mert ők még a jelenben élnek!
•    Guggolj le, hajolj le hozzá (ezt nemrég Róth Mariann írta nekem, akinek a cikkét a blogban olvashatod) és csak szeresd, mutasd neki meg mennyire szereted, hogy így is feltétel nélkül szereted őt (de mellesleg szomorú vagy és nem érted őt). Ez esetben is első legyen az azonnali nem tetszés kifejezése. A szeretet kifejezése azért fontos, mert a harapásnak biztosan van valami oka, amit nem tud elmondani neked. Lehet, hogy szomorú, dühös, mérges, flusztrált – nehéz neki is ilyenkor. Nem tudja mit csinál, ez csak kijön belőle, mint néha belőlünk egy hangos szó, vagy egy ajtó becsapása, stb. Ezeket a szocializáció folyamán tanuljuk meg megfelelően kezelni. Ő most tanulja, hiszen most tanítod, mutatod saját viselkedéseddel, példáddal, reakcióiddal a normákat neki.
•    Elterelheted a figyelmét is (adj neki kedvenc játékot) - de ennél a módszernél tudnod kell, hogy csak elfedi a problémát, nem oldja azt meg! Tehát nem helyes módszer!!! Nem javaslom!


A lényeg a türelem. Hidd el, hogy ennek a korszaknak is vége lesz. Most tapasztalja, tapogatja a határaidat, a környezete határait. Meddig mehet el, mit lehet, mivel mit érhet el, kinél mit érhet el, és így tovább. Ha bizonytalan vagy a határokat illetően, akkor azt megérzi. Azonnal látja a rést is a falban, tehát azt a lehetőséget, amikor megteheti azt, ami téged zavar, bosszant, mert bizonyos helyzetekben, vagy emberek jelenlétekor nem úgy reagálsz, mint szoktál és akkor lehet olyat tenni, amit máskor nem. Végül még egy fontos dolog: érdemes elgondolkodnod azon, hogy mostanában milyen érzések, esetleg indulatok mozognak benned. Ha van benned negatív érzelem, érzés, azt hogyan kezeled, kimutatod-e azokat? Az esetleges indulataid hogyan vezeted le? Lehet, hogy gyermeked helyetted harap? Persze ez is csak egy opció, de érdemes átgondolnod.
 A kulcs mindenképpen a türelem, a kitartás, a szeretet. Mint mindig az életben egy kisgyermekkel kapcsolatban! Túléled, túlélitek. Mint, ahogyan több millió szülő is átélte, túlélte ezeket a heteket, hónapokat. Vége lesz, nyugodj meg!

"Köszönöm! Leginkább Lizát harapja meg. Liza éppen irigy korszakában van, mindent el akar tőle venni, Kata nem engedi és harap. De mára már az is elég volt, hogy Liza megpróbáljon hozzá érni és harapott."

Na, akkor most már tudod kinek szól és miért!!! Én sem hagynám magam és te sem és más sem. A közösségi, szociális viselkedést most tanulgatja. Majd belejön. Úgyhogy örüljünk annak, hogy megvédi magát, nem enged, kiáll magáért. Az más kérdés, hogy miért így oldja meg. Nektek kell közösen találnotok erre megoldást, Liza anyukájával. No és a kicsikkel, mert ők a főszereplők.

És igen ez odáig is fajulhat, hogy már a neve hallatára beleharap a hozzá legközelebb lévő valakibe. Szóval: a pohár betelt és elég egy pici cseppecske, hogy kiboruljon, mert ők még ösztönből reagálnak, később jön a tudat be. De bejön! Nem is olyan sokára! Akkor még egyszer: türelem!

Fotó: internet