A kisbabák nem mindig úgy alszanak ahogyan mi, felnőttek azt szeretnénk vagy ahogyan azt a környezetünk (kimondva vagy kimondatlanul) elvárja tőlünk vagy inkább a kisbabánktól.

Nem irigylem a mai szülőket, hiszen számtalan csatornáról kapják az információkat arról milyennek is kellene lenniük, mit kellene csinálniuk, hogyan kellene nevelniük, vagy éppenséggel megnevelniük gyermekeiket az élet első pillanatától kezdődően.

Nem is csodálkozom azon, hogy miközben elvesznek az információk tengerében nem tudnak vagy szép lassan elfelejtenek figyelni megérzéseikre, belső súgójukra, az  évezredeken át tökéletesített, generációk ezrein átörökített belső ösztöneikre. Nem azt mondom, hogy csak a szerint élj, hanem azt, hogy kövesd belső vezetőd, fogadd el bölcsességét és mindig azt tedd, ami neked, nektek a legjobb. Lehet, hogy hiszel az együttalvásban, az állandó testkontaktusban, a hordozásban de ha gyermeked ezt elutasítja, fogadd el, hogy ő más. Lehet, hogy abban hiszel, hogy a gyermeknek a születésétől fogva külön ágyban a helye és e mellett ki is tartasz, vagy próbálsz, miközben gyermeked egyre jobban ragaszkodik az állandó, 24 órás szülői kontaktushoz. Mindegy is melyik csoporthoz tartozol, a legfontosabb hogy érezd mit szeretnél és mit igényel a babád. Így lesz a legszebb és a legnyugodtabb a gyermekeddel otthon töltött idő. Bízz magadban! Ennél nincs semmi fontosabb! Ráérsz megnevelni őt akkor, ha már kellő értelme lesz hozzá.
Mindezek egy levél kapcsán fogalmazódtak meg bennem. Tulajdonképpen kapcsolódhatna a síráshoz is. Oda is illene, hiszen ha nem akar aludni a baba a szülők akarata ellenére sem, akkor azt általában sírással jelzi. Azért mert tükör és mert neki is van akarata. És ha nehéz is olykor, de ennek tulajdonképpen örülnünk kellene.

Részletek Heni leveléből:

"Szofi jelenleg 7,5 hetes, és pár hete elkezdtünk kínlódni az alvással, ami annyit jelent, hogy kézben aludt el (járkáltunk vele), de amint letettük a kiságyba egyből, vagy kb. 10-20 percre fent volt és sírt. A védőnőnk szerint elrontottuk már az elején, hogy sokat volt kézben.
A védőnő mondta, hogy kezdjem el leszoktatni róla, hogy hagyjam hogy egyedül aludjon el, hagyjam ha egy kicsit sírdogál. Na, ez megy nálunk már 3 napja, és egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre... Olvastam azt is, hogy evés után játszunk vele, majd ha látjuk az álmosság első jeleit, akkor dugjuk ágyba a pindurt. Hát nálunk már a szopi után ásít, illetve a Szofit nehéz lekötni, egyenlőre nem működik semmiféle játszószőnyeg, lógó dolgok, ami egyedül leköti őt, ha kézben van és sétálunk vele, úgy imád nézelődni, hatalmas szemekkel kémleli a lakást.
Az az igazság, hogy az unokanővérem esetén van egy rossz példa, az ő kisfia már 9 hónapos és egyszerűen nem tudják letenni sehova, nem játszik el semmivel, nem érdekli semmi, csak mindig kézben akar lenni, az unokanővérem moccanni sem tud tőle, gyerekkel a kézben főzi az ebédet. Ezt nagyon szeretném elkerülni.
A másik, amire még gondoltam az alvásnál, hogy nincs elég sötét nála... Ha két külön helyen altatom (máshol nappal és máshol éjszaka) az nem zavar be neki? Éjszaka, ha elalszik, nincs vele gond, általában egyszer kel fel szopizni... néha arra is gondolok, hogy …nem lakott jól, csak amikor ugye nem veszi be a cicit, és nem szoktam erőltetni, gondolom ő tudja mennyi kell neki.
… nagyon sajnálom őt, hogy ennyit szenved az alvással, valamint én is kimerülök ebben, szinte már görcsölök, ha jön az alvásidő, gombóc van a torkomban, és szinte remegek, ha elalszik, hogy meddig tart az alvása.
Néha úgy gondolom, hogy ő kicsi még ahhoz, hogy egyedül aludjon el, vagy esetleg meg kellene várjam a 20-25 percet mire elvileg az irodalom szerint mélyebb fázisba esnek, és akkor letenni. Nekem semmi bajom azzal, hogy kézben aludjon, csak ne ébredne utána fel a kiságyban.”

És a válaszom:

Azt gondolom a megoldás legfontosabb kulcsa az utolsó előtti bekezdésben rejlik: " ...szinte már görcsölök, ha jön az alvásidő, gombóc van a torkomban, és szinte remegek, ha elalszik, hogy meddig tart az alvása". Ez az az érzés, ami a legfőbb gátja annak, hogy Szofi nyugodtan aludjon, hiszen szimbiózisban él veled, érzi, hogy gond van anyával, segíteni szeretne, de hát nem tud. Illetve azzal próbál, hogy ébren van, amikor te a legjobban szorongsz. Éjszaka úgy tűnik nekem nincs gond, nyugodtan és hosszan alszotok. Érzi, hogy akkor megnyugodhat.
Szóval, így első körben ezzel kellene valamit kezdened. Vedd természetesnek, hogy nappal nem tud úgy aludni, mint éjszaka és segíts neki eltölteni a napját. Ha szükséged van ebben segítségre, ne szégyelld azt! Sétálni elviheti nagyszülő, apuka is, miközben te pihensz, ha már tényleg nem bírod. Vagy esetleg a sétát iktasd be a legnyűgösebb időszakra. A tapasztalatom az, hogy aki éjszaka hosszan és nyugodtan alszik, az napközben nagyon keveset és rövideket tud csak aludni (ennek örülj, hiszen éjszaka ti is nyugodtan tudtok aludni!). Így bizony szórakoztatásra vágyik. Az említett "függő" játékokkal még nem tud mit kezdeni, csak nézegetni azokat, ami egy idő múlva ugye már unalmas. Ha belegondolsz, neked is jobban tetszene amitől ő megnyugszik: anya ölében, édes és megnyugtató hangját hallgatva felfedezni újra és újra azt a helyet, ahová született.
Egy kisbabát nem lehet elrontani! Ő a szükségletei szerint, a mostban él. Ha megtapasztalja, hogy minden rendben van, nyugodalmas, biztonságos az élet, akkor "elenged" időnként, majd egyre többet téged is. A kis rokon most van abban a bizonyos szeparációs szorongásos életszakaszban, amikor még fontosabbá válik az anya közelsége. Írod, hogy semmiképpen nem szeretnéd azt megélni, hogy később Szofival a karodban kelljen főzni illetve, hogy egész nap ölben hurcold őt. Szerintem egy jó hordozókendő megoldás lehetne, mert ha engeded hogy annyit legyen veled amennyit szeretne, akkor előbb-utóbb gond nélkül el fog engedni. Gondolj abba bele, hogy ez az időszak nem jön vissza soha már! 2-3 évesen már nem fogja annyira igényelni az ölben levést, később meg aztán még kevésbé.
Összességében a tanácsaim:
•    fogadd el a helyzetet, lazulj bele (ekkor fog ő is megnyugodni)
•    vedd természetesnek a nappali alvását, hidd el, hogy éppen annyit alszik amennyire szüksége van (erről írtam a "Családi tippek" "Alvás, altatás, alvásproblémák" írásomban!)
•    szerintem feküdj le, vagy aludj vele napközben te is - hidd el minden megvár! - alig múlt el a gyermekágy, megérdemled a pihenést még napközben is
•    néha érdemes kiszámolni pontosan mennyit alszik a baba a nap 24 órájában (az előbb említett írásban pontos adatokat találsz erre vonatkozóan is!)
•    azt is érdemes valóban megnézni eleget eszik-e a baba (ha nem, akkor kezd el fokozni a tejtermelődést: gyakori szoptatás, akár két mellből, sok bőrkontaktus, szoptatós tea, görögszéna kapszula, homeopátiás szerek bevetése, stb.)
•    naponta masszírozd és tornáztasd (érdemes elmenni egy tanfolyamra, ha van a közeletekben vagy rendelhetsz tőlem is egy DVD-t egy régebbi masszázsóra felvételéről)
•    a napközbeni sötét jó ötlet lehet, de egy kisbaba, kisgyermek bárhol el tud aludni, ha igazán álmos
•    az alvóhely, játszóhely elkülönítése is esetlegesen hozhat eredményt - inkább a későbbi életkorban
•    végül nem gondolom, hogy elrontottál valamit, csak hallgattál az anyai ösztöneidre, amire a mai világban már nagyon nehéz hallgatnunk, hiszen annyi információt kapunk mindenhonnan, mindenkitől, hogy el is veszünk azokban
•    a legfontosabb, amivel kezdtem: magadban tedd rendbe a kérdést, az esetleges elkényeztetést, az érzéseidet az alvással kapcsolatban, a saját nehézségeidet is fogalmazd meg e téren, szóval nézz mélyen magadba, hiszen (mint az alvásról írt cikkemben is írtam) a gyermekeink tükrök, érzéseinket, feszültségeinket, félelmeinket tükrözik vissza!
Azt gondolom, minden rendben van így, és ne engedd hogy ebben elbizonytalanítson bárki! Nincs más dolgod, mint figyelni magadra és a babádra. Ha igazán zavarni fog valami, akkor magától jön a megoldás mint mindig, mindenben. Ha az alvás terén jön el az a pont, hogy nem bírod, akkor a módszereket tekintve megint csak ajánlom az alvásról írt írásom utolsó fejezetét.
Végezetül pedig azt gondolom, nincs annál jobb, kellemesebb, szívet melengetőbb érzés, mint amikor kisgyermeked békésen szuszog melletted! Ez valóban semmihez nem hasonlítható érzés, ami sok szülőnek valódi erőt ad a hétköznapokban, sőt akár még gyógyító hatása is lehet!