Az utóbbi napokban több kérdést is kaptam, ezért úgy gondoltam, hogy válaszaimat közzéteszem, hiszen ezek a kérdések másokat is foglalkoztathatnak, a válaszokból pedig mindenképpen tanulni lehet.
Részletek Noémi leveléből:

„Gyakorlatilag nincs elfogadható, kialakított napirendünk, holott a gyermekorvos szerint egy hét után be kellett volna, hogy álljon a rutin. Fogalmunk sincs, hogy ezt hogyan is kellene kivitelezni...”. 

„A kórházban sokat kérdezősködtem a csecsemősöktől, hogy ébresszem e fel, ha már következik az etetés, de nagyon eltérő válaszokat kaptam. Volt, aki azt mondta, hogy kiszárad, ha hagyom ilyen sokáig aludni, volt, aki szerint igény szerint kell szoptatni......A szakirodalom szerint 3 óránként kell etetni és igény szerint... de ha az én kislányomnál a kettő nem ugyanazt jelenti?......Vajon rosszat teszek vele neki, ha hagyom aludni?…..A cumiról viszont eddig csak rosszakat olvastam, így ennek a bevezetésétől is tartok.”

Kedves Noémi!

Kezdeném az elején. Elcsépelt, de egy új jövevény érkezése gyökeres változást hoz minden ember életében: a párból család lesz, a nőből (csábító Vénuszból) anya (Hold), a férfiból (hódító Marsból) apa (Nap). Ez egy folyamat, és nem könnyű.
A gyermekágy (4-6 hét) mindenképpen az alkalmazkodás, egymás tanulásának ideje mindenki számára, még a babának is. Ez sem könnyű. A baba is tanul, tapasztal, az éhségtől kezdve a biztonságig nagyon sok érzést kell helyre tennie magában. 42 hétig a pocakban volt a nap 24 órájában (ezt is gondold végig). Nem volt napirend, nem érezte az éhséget, a külvilág szűrten, tompítva jutott el hozzá.
És egyszer csak jött valami, fény, mozgás, izgalom, éhség, stb. Eddig nem tapasztalt érzések áradata zúdult rá. Ennek immár 16 napja.

Ennek fényében a válaszaim:

Napirend: ne várd ettől a kis lénytől, hogy az "óra szerint működjön", úgy, ahogy valaki mondta, vagy javasolta, vagy esetleg elvárja tőletek. A gyermekágy (mint írtam) az alkalmazkodás ideje. Engedd, hadd tapasztalja meg hogy jó helyen van, szeretik, mindig vele vannak, biztonságban van, stb. Ehhez a lehető legtöbb kontaktus szükségeltetik, amit például a szoptatással biztosíthatsz számára. Ezen kívül sok test-, és bőrkontaktussal. Több klinikai vizsgálat is bizonyította, hogy azok a babák, akiket igény szerint szoptatnak, felvesznek, ha sír, úgymond minden igényét igyekeznek mielőbb kielégíteni, sokkal nyugodtabbak lesznek és sokkal kevesebbet sírnak fél éves koruk után, mint társaik, akiket hagytak sírni.
Meglátásom szerint nagyon jó napirendetek van. Én azt szoktam tanácsolni, ha ebben az időszakban van 2-3 biztos pont a család, a baba életében, már nagyon jó. Ez csak sokkal jobb lesz, egyre több támpont lesz az életében, az életetekben. Hamarosan bejön a mindennapi séta is, ami szintén támpont a kicsinek, és a napirend szerves része. Az, hogy egyszer 4 órát alszik, máskor meg csak 1-et, egyáltalán nem baj! Ez függ a komfortérzetétől, az éhségtől. a frontoktól, a kakis pelustól, az egyéb zavaró tényezőktől (meleg, zaj például).
Az éjszakai ébredés is teljesen jó!
Napközben nem kell ébreszteni, mert nagyon szépen (szinte túl jól) gyarapszik. Akkor kellene ébreszteni, ha kis súlyú, koraszülött lenne, vagy nem fejlődne megfelelően. Ez itt ki van zárva, hiszen annyira jól fejlődik! A heti ideális súlygyarapodás 100 - 200 gramm, de van, aki 300 - 400 grammot is gyarapszik, és semmi baja nincs tőle (a pocak fájhat esetleg), eszik és alszik. Most már ti is látjátok, melyik csoportba tartoztok. Szerintem nyugis, evős, nem hasfájós.
Szóval ez ügyben nyugodtan hagyatkozzatok a kisbabátokra!

Most még sokáig szopik, de ahogyan te leteszed az e téren meglévő szorongásaid, aggodalmaid, és ahogyan ő is egyre ügyesebb, erősebb lesz, úgy lesz a szopások ideje egyre rövidebb. Hagyj időt neki (emlékezz a 6 hétre)!

Cumi: most még nem kell, mert nagyon jól boldogultok nélküle is, ahogy olvasom. Ha eljön az idő és úgy érzitek, nincs más választásotok, adjátok neki oda. Ha nem találta meg az ujját, valószínűleg nem "ujjszopós típus", ez már kiderült volna (van olyan baba, aki már az anyaméhben szopja az ujját, és szülés után is ezt teszi). A cumit te "irányítod". Én azt javaslom e téren is hagyatkozzatok a kisbabátokra, hacsak nincs erős ellenérzésetek, rossz tapasztalatok a cumival kapcsolatban. Ha szeretettel nevelitek, nem fog kötődni extrém mértékben a cumihoz.

Remélem tisztábban láttok!
A legfontosabb, hogy örüljetek minden pillanatnak. Haladj az ösztöneid szerint, hallgass a benned lakozó ősanyára, aki mindent tud, hiszen évezredek tudását hordozza.

Szép estét! Tünde

És a reakcióból egy pár sor:

„....Az elmúlt hetekben töménytelen mennyiségű okítást hallgattunk meg, amiben mindenki megfogalmazta az elvárását velünk szemben (pl. gyerekorvos, védőnő stb.)! A sokadik kiselőadás után már kezdtük elveszíteni a hitünket magunkban... hogy talán nem jól csináljuk... hogy ártunk a picinek, ha a saját józan eszünk és megérzéseink után megyünk........Nagyon jó volt azt olvasni, hogy szerinted jó úton haladunk! :)
Mi nem vagyunk elégedetlenek, hiszen még mi is rutintalanok vagyunk és a Picurka is csak két hetes... és ehhez képest már egész jól értjük egymást. :) Viszont a sok elvárás összezavart, mert mindenki csak hajtja a maga igazát és olyan határozottan, mintha egzakt tudományról lenne szó és nem egy aprócska, önálló személyiségű Manó megismeréséről és az ő igényeinek ellátásáról."

Fotó: Pixabay