A szőlőtermelés a homéroszi időktől kezdve végigkíséri az emberiség történelmét és kultúráját. Ennek, a tipikus őszi gyümölcsnek, manapság már számtalan nagyságú, színű, ízű fajtája ismert. Vannak apróbb, és nagyobb szemű (úgynevezett kecskecsöcsű) fajták, zöld, piros, kék, rózsaszín, arany és sárgás, vagy barackos színűek, édesebbek, savanyúbbak, bornak való és enni való, csemege fajták, korán és később érőek.

Bővebben: Szőlőlé (7 hó)

A barackot hazánkban a XVI. század óta ismerik, termesztik.
Júniustól egészen szeptember közepéig, végéig folyamatosan jelennek meg a különbözőféle őszibarackok. A fajtaválaszték szinte átláthatatlan. A nektarin csak héjában különbözik az őszibaracktól, beltartalmukban nincs különbség. Minél később érő, és minél nagyobb szemű, annál ízesebb, s annál valószínűbb, hogy magvaváló.

Bővebben: Őszibarack (6 hó)

Korábban a rómaiak által betelepített gyümölcsfának tartották, ma Dél- és Nyugat-Magyarország lombhullató erdőinek őshonos fájaként tartjuk számon a szelídgesztenye fákat. Több nemesített változata ismert, a külső, és névbeli hasonlóság ellenére azonban nem rokona a vadgesztenyének, aminek termése nem ehető, sőt mérgező is. A hazánkban élő fák közül a leghosszabb életű fa, akár 500-1000 évig is elél.  Szeptember-novemberben szüretelik.

Bővebben: Gesztenye (7 hó)

Hazánkban a XVII. századig csak a vadmeggyet ismerték, azóta viszont számtalan fajtája vált ismertté. Vannak kisebb, és nagyobb szemű, színben különböző fajták, valamint a nyár elején, illetve közepén érők.
Vásárláskor, vagy a fáról való leszedésekor kóstold meg, és az édesebbet válaszd, mivel nem utóérő gyümölcs.

Bővebben: Meggy (6 hó)