Már a biblia is említi, a XVI. században pedig lázcsillapításra és pestis ellen is javallták. Nemesítése a XVII. században kezdődött. A magyar nyelvben több néven - köszméte, pöszméte, büszke, piszke, egres - is ismert gyümölcs, amit ma már kevésbé ismerünk. Gyermekkoromban imádtam! Bíztatok mindenkit, keresse a piacokon, és fedezzük fel újra ezt a finom gyümölcsöt.
Május végén, júniusban érik. Éretlenül eléggé savanyú, de az érettet megismerheted nagyságáról, enyhén áttetsző héjáról, enyhén pirosas színéről, valamint puhaságáról.

Bővebben: Egres leve (8 hótól)

A Kárpátokban őshonos, régen a szegények csemegéje volt, mivel vadon, az erdőben szedték. Ma már a nemesítésnek köszönhetően sok fajtája van. Általában júniustól augusztusig fokozatosan érik. Sajnos nem praktikus gyümölcs, mivel leszedve nagyon érzékeny, hamar romlásnak induló gyümölcs. A termés éretten lehet rózsaszínű, vagy élénkpiros, esetleg lilás, de vannak fehér, sárga, sötétlilás, sőt fekete színűre érő változatai is.

Bővebben: Málna leve (12 hótól)

Állítólag már az ókori Rómában is használták, mégpedig maszkot készítettek belőle.
Ma már több fajtája ismert.
Számomra az egyik legcsábítóbb gyümölcsök egyike, az eper. Gyermekkorom kedves emléke, amikor órákig az erdőt jártuk, hogy egy-egy üvegecske erdei szamócát („vadepret”) gyűjtsünk. Sajnos nagyon hamar leérik, csupán 1-2 hétig kapható. Nagysága, formája, és színe fajtától függően igen változatos. Mivel nem utóérő gyümölcs, csak teljesen érett állapotban szedd le, vagy vásárold meg.

Bővebben: Eper (1 év után, passzírozva)

Nyugat Európában vadon élő fajtája őshonos, termesztését azonban csak a XV. században kezdték egyes kolostorokban. Ma már alig ismert, a babakonyhában szinte alig használatos gyümölcs. Azt gondolom érdemes újra felfedezni, hiszen nemcsak finom desszert, hanem értékes hatóanyagai révén gyógyszer is.
Júniusban, júliusban érik, termése kissé savanykás, de a nem megrontott gyermekszáj még kedveli, szívesen fogyasztja.

Bővebben: Ribizli, ribiszke (8 hótól)