altA búza az emberiség egyik legrégebb óta termesztett növénye. Termesztését már Egyiptom legrégibb emlékei is igazolják. Ezek szerint már i.e. 2700 esztendővel termesztették.
A búzának rengeteg faja van (közönséges búza, Hasas vagy angol búza, Keményszemű vagy üreges búza, Lengyel búza).


Másfajta csoportosítása a búzának a tavaszi és őszi fajtáinak megkülönböztetése.
A búza sütőipari szempontból a legértékesebb gabonánk, hiszen csak a búza fehérjéiből képződik vízzel sikér. A búzaszem egyedülálló minőségét is a magas sikértartalmának köszönheti. (A sikér egy rendkívül rugalmas fehérje, ennek köszönheti a kenyér laza szerkezetét, nélküle a kenyér lapos és nehéz lenne.)

A búzából liszten kívül még búzadara, búzagríz és korpa is készül, sőt a sör- és szeszfőzéshez is használják. Lisztjéből lesz a búzakeményítő, melyet sokféleképpen, orvosilag is használnak.

Szalmájával a jószágokat etetik.
Tésztákhoz és dara készítéséhez a durumbúza a legjobb. A világ fejlettebb részein ma már szinte minden nap a reggeliző asztalon vannak a különböző puffasztott termékek, ugyanis puffasztással a búza tápanyagtartalma nem csökken, köztük a búza is, ami az egyik legegészségesebb reggeli étel.
B1-, B2-, B5-, B6-, E-vitamint; béta-karotint, kalciumot, magnéziumot, vasat, cinket, fehérjét, rostokat, foszfort, szerves sókat tartalmaz.
A búzacsíra, búzakorpa rendszeres fogyasztása csökkenti a fáradtság-érzetet, a gyomor- és bélbántalmakat, a magas vérnyomást.
A durva őrlésű durumliszt jó mangán és foszforforrás.